A szerző figyelmét elkerülték az áprilisi, az augusztusi és a szeptemberi példányok is, így csak májustól júliusig jelezte a fajt. Korábban már Szent-Ivány és Uhrik-Mészáros (1942) is utaltak áprilisi repülésére. Slamka (2006, p. 77., Fig. 106.) magyarországi térképe erősen elnagyolt, a lelőhelyek elhelyezkedésének téves ábrázolásán alapul.

Jelen munkámban röviden áttekintem az irodalmi adatokat, a nagyobb magyar gyűjtemények anyagait, s bemutatom a faj provizórius hazai elterjedési térképét valamint részletesebben leírom a faj hazánk legdélebbi habitatját a Villányi-hegységből.

Rövidítések a szövegben: JPM= Janus Pannonius Múzeum (Pécs), MTM= Magyar Természettudományi Múzeum (Budapest), RI= Regiograf Intézet (Komló)

​ Titanio normalis (Hübner, 1796)

Pyr[alis] normalis Hübner, 1796. Samml. Eur Schmett., 6: 9, 13; pl. 7., fig. 41; pl. 17.; fig 110. Neotype: Hungary: Szeged, Fehér-tó, 12.VIII.1952. leg. Gozmány (in coll. HNHM, Budapest).

[Pyralis] comitalis Hübner, [1819]. Samml. Eur Schmett., 6: pl. 28, fig. 180.

Microphysa normata Duponchel, 1844. Cat. Méth. Lépidopt. Eur.: 184.

Noctuomorpha normalis var. ancyrensis O. Hofmann, 1897. Dtsch. Ent. Zeitschr. Iris, Dresden, 10: 236.

Irodalom:  Buschmann 2004; Fazekas 1996; Gozmány 1965; Leraut & Luquet 1982; Pastorális 2000; Pastorális & Szeőke 2011; Reskovits 1963; Slamka 2006; Szent-Ivány & Uhrik-Mészáros 1942; 

Hasonló faj: Titanio tarraconensis Leraut & Luquet 1982

Bionómia - Bionomy:

Az imágók alföldi száraz gyepekben, sztyepréteken, domb- és hegyvidéki sziklagyepekben, száraz lejtőkön és karsztbokorerdők tisztásain áprilistól szeptemberig két nemzedékben nappal repülnek. Tápnövényei: Convolvulus  arvensis, C. cantabrica. A hernyó levelekkel táplálkozik és földben bábozódik.

Magyarországi elterjedés - Distribution in Hungary:

Budaörs, Budapest (Csiki-hegyek, Hármashatár-hegy, Márton-hegy, Szép-völgy, Írhás-árok), Bükk (Péter-útja), Csákberény (Bucka-hegy), Csepel, Ecser, Eger, Fót, Gyón, Isaszeg, Jászberény, Kádárta, Nagytétény, Pótharasztpuszta, Sárbogárd, Simontornya, Sopron, Szár, Szeged (Fehér-tó), Törökbálint, Vácrátót.

Új faunisztikai adatok Magyarországon - New records from Hungary:

1 ex, Hungaria merid., Villányi Mts., Harkány, Tenkes-hegy, 300 m, 1997.7.31. leg. Fazekas I. (in coll. RI). Új faj a Villányi-hegységben; 1 ex, Bakony, Kádárta, 1956.04.08., leg. Nattán M. (in coll. JPM). Új faj a Bakony hegységben; 1 ex, Sárbogárd, 2013.08.27. fotó: Horváth András (kopula); 1 ex, Jászberény, borsóhalmai-rét, 2002.VI.12. leg. et coll. Buschmann F.

Magyarországi lelőhelyek - Distribution of Titanio normalis in Hungary

Földrajzi elterjedés - Distribution in Palaearctic:

Közép-Ázsiától Oroszország déli részén át egészen Csehországig és Észak-Olaszországig megtalálták, igen lokális a Balkán-félszigeten és Kis-Ázsiában. Sok helyről az utóbbi évtizedekben eltűnt, nincsenek újabb megfigyelések. Izolált lelőhelyére bukkantak Spanyolországban is. Faunatípus: diszjunkt, xerotherm, nyugat-palearktikus faunaelem.

Jegyzet - Notes:

A bükkben ez idáig csak Reskovits Miklós gyűjtötte (Péter útja, 1951.V.15., in coll. MTM). A Dél-Dunántúlról korábban Pillich Ferenc (Simontornya, in coll. MTM) és Nattán Miklós (Kaposvár, 1950.07.08. in coll JPM) példányai voltak a gyűjteményekben. Úgy tudtuk, hogy a Bakony hegységben ez idáig még nem fogták, de bizonyító példányát Nattán Miklósnak már korábban sikerült begyűjtenie: Kádárta, 1956.04.08.és 25. Mivel jelenlegi ismereteink szerint az elmúlt 50–60 évben sem a Bükkből sem pedig a Bakonyból nem került elő újabb bizonyító példánya, ezért kipusztulása valószínűsíthető.

A villányi-hegységi Tenkes-hegy (409 m) Natura 2000-es terület. A csúcson egy radarállomás működik. Eredeti vegetációja a pusztafüves lejtősztyeprétekkel mozaikos karsztbokorerdő, a mélyebb termőtalajú helyeken mészkedvelő tölgyes-, a sziklakibúvásokon sziklagyepfoltokkal. Az északi részen tájidegen, telepített fenyves található. A hegy keleti oldalán kisebb törmeléklejtőerdő, míg az északkeleti sarokban déli kitettségű, kis kiterjedésű szurdokerdő maradvány van. A karsztbokorerdő gyepfoltjait a II. világháború előtt legeltették, s a legeltetés megszűnése után spontán cserjésedés indult el, sőt megjelent a bálványfa, az akác és fekete fenyő is, valamint számos inváziós lágyszárú. A déli lejtőkön egykoron mandulafákat is ültettek. A Máriagyűd irányába néző oldalon jelentős kiterjedésű, művelés alatt lévő mészkőbánya üzemel. A hegylábi részeket szőlőültetvények foglalják el. A Tenkesről került elő a faunára új fajként az Eilema caniola (Fazekas & Ronkay 1982), s itt van a Jordanita fazekasi Efetov, 1998 típuslelőhelye (Efetov l998). A többfelé is megtalálható Colutea arborescens bokrokon lokálisan egy magas egyedszámú Jolana iolas (Ochsenheimer, 1816) populáció él, s itt lép be a Kárpát-medencébe az Agriphila tolli Bleszynszki, 1952, melynek pannóniai perempopulációi önálló alfajt képviselnek (ssp. pelsonius Fazekas, 1985).

Titanio normalis lelőhely és potenciális habitat (vonalkázott terület) a harkányi Tenkes-hegyen - Habitat of Titanio normalis in South Hungary (Harkány, Tenkes hill)

Természevédelem - Conservation:

Nem védett, az élőhelyek degradálódása és megszűnése miatt veszélyeztetett. Feltehetőleg regresszióban lévő faj, melynek európai areasúlypontja a Kárpát-medencében van. Tőlünk nyugatabbra (pl. Csehország, Észak-Olaszország, Spanyolország) rendkívül lokális, izolált fragmentumai ismertek.

Köszönet: Köszönöm Bálint Zsoltnak és Katona Gergelynek (MTM), hogy biztosították a gyűjteményi vizsgálatokat, s megköszönöm Horváth Andrásnak (Budapest) a Sárbogárdon készített imágó fotókat és Buschmann Ferencnek (Jászberény), hogy példányának adatait közlésre megküldte.

Irodalom - References

Buschmann  F. 2004: A Mátra Múzeum molylepke-gyűjteménye III. Choreutidae – Pyralidae.

– Folia Historico Naturalia Musei Matraensis 28: 243–272.

Efetov K. A. 1998: Jordanita (Jordanita) fazekasi sp. n. from southern Hungary (Lepidoptera: Zygaenidae, Procridinae). – Entomologist’s Gazette 49: 183–187.

Fazekas I. & Ronkay L. 1982: Az Eilema caniola Hübner, 1808 magyarországi előfordulása. [The occurrence of Eilema caniola Hübner, 1808 in Hungary]. – Folia Entomologica Hungarica 43:235–238.

Fazekas I. 1996: Systematic  Catalogue of  the Pyraloidea, Pterophoridae and  Zygaenoidea of Hungary. – Folia Comloensis, Supplementum, 34 p.

Leraut P. & Luquet Chr. 1982: Statut de quelques genres et espéces d’Odontinae paléarctiques et descriptuion de quatre nouveaux taxa (Lep. Crambidae). – Linneana Belgica 8 (12): 527–555.

Pastorális G. 2000: Kiegészítő adatok a Vértes molylepke-faunájának ismeretéhez

(Lepidoptera). – Folia Entomologica Hungarica 61: 275–278.

Pastorális G. & Szeőke K. 2011: A Vértes hegység molylepke kutatásának eddigi eredményei. [The summary of the research results of the micro-moths of Vértes Mountains]. – e-Acta Naturalia Pannonica  2 (1): 53–100.

Reskovits M. 1963: A Bükk-hegység lepkefaunája. [Die Lepidopteren-Fauna des Bükk-Gebirges].  – Folia Entomologica Hungarica XVL (1): 1–62.

Szent-Ivány J. & Uhrik-Mészáros T. 1942: Die verbreitung der Pyralididen (Lepidopt.) im Karpatanbecken. – Annales Historico-naturalis Musei Nationalis Hungarici  35: 105–196.

Slamka F. 2006: Pyraloidea of Europe  / Europas  (Lepidoptera) Volume ƒ1ƒ Band, Pyralinae, Galleriinae, Epipaschiinae, Cathariinae & Odontiinae. – Frantisek Slamka, Bratislava, 138 p.