A tollasmolyok ezen nemzetségének fajai soha sem tartoztak a könnyen azonosítható taxonok körébe. Gozmány (1963, p. 21.) a Capperia celeusi-t a múlt század közepén még csak Budapest környékéről mutatta ki, de megállapította, hogy az „…irodalmi adatok megbízhatatlanok.” Fauna füzetében a „teucrii Jordan”-t a celeusi szinonimájának tekintette. Sajnos irodalmi hivatkozásaiból nem tudjuk megállapítani, hogy miért tartotta a teucrii-t a celeusi szinonimájának.

A Brit-szigetekről leírt Pterophorus teucrii Jordan, 1869 a Capperia britanniodactyla (Gregson, 1867) szinonimája. Egy korábbi munkámban (Fazekas 2010) már beszámoltam arról, hogy az eddigi revízióm során hazai C. britanniodactyla bizonyító példány még nem került elő. Azon példányokat, melyeket a magyar gyűjteményekben britanniodactyla név alá soroltak be, azok kivétel nélkül más Capperia fajnak bizonyultak (Fazekas 2010). Így a különböző európai és magyar irodalmak közlésével szemben, ez idáig a C. britanniodactyla-t nem tekintjük a magyar fauna tagjának. Előkerülésével azonban számolhatunk, főleg Ny-Magyarországon, sőt az É-középhegységben is.

Capperia celeusi (Frey, 1886)

Bionómia: A magyarországi gyűjteményi és irodalmi adatok alapján az imágó májustól augusztusig két generációban repül. A tavaszi nemzedék május végétől június közepéig, a nyári nemzedék pedig július közepétől augusztus végéig gyűjthető. A lárvák tápnövényeit Magyarországon ez idáig nem vizsgálták. A publikált hazai adatok a különböző európai irodalmakon alapulnak  Már több  szerző is rámutatott, hogy meglehetősen komoly zavar mutatkozik a lehetséges tápnövények körének leírásában. Az európai vizsgálatok jelenlegi állása szerint  a C. celeusi monofág, s kizárólag Teucrium chamaedrys L. növényen él. A lárva 8–9 mm, halványzöld, barna szemölcsökkel, fehér szőrszálakkal, a fej zöld;  a 7–8 mm-es báb sárgás színű. A C. britanniodactyla  bábja inkább zöldes árnyalatú.

Élőhely: Xerothermophil faj; homoki- és löszpusztarétek, füves sztyepplejtők, sziklagyepek, törmeléklejtők, bokorerdő társulások, száraz tölgyesek tisztásai és szegélyei. Ázsiában sivatagi, félsivatagi területeken is előfordul.

Magyarországi elterjedés: Budapest (Budafok, Budaörs, Mátyás-hegy), CT55; Bugac, CS97; Bükk (Kőszál), Csákberény, BT94; Csákvár, CT05; Eger, DU50; Egyek (Arenberger 2002);  Gerla (Békéscsaba), ES17; Gyenesdiás, XM78; Gyón (Dabas), CT72; Győr–Bácsa, XN98; Jósvafő, DU67; Kecskemét (Kisnyír), CS99; Kecskemét, CS99; Kistápé (Bikács), CS27; Nadap (Csúcsos-hegy), CT13; Nadap (Kislegelő), CT13; Ócsa (Nagy-erdő), CT64; Pákozd (Karácsony-hegy), CT13; Pusztapeszér (Kunpeszér), CT61; Sukoró, CT13; Szakonyfalu, WM99; Szár, CT16; Szécsény, CU82; Újszentmargita, ET08 (UTM kóddal).

Földrajzi elterjedés: Türkmenisztán, Irán, Libanon, Ciprus, Törökország, Orosz-ország (Kaukázus), Ukrajna (Krím-félsziget), Románia, Bulgária, Görögország, Macedónia, Kosovo, Albánia, Montenegró, Bosznia–Hercegovina, Horvátország, Szerbia, Magyarország, Szlovákia, Lengyelország, Csehország, Ausztria, Németország, Lichtenstein, Svájc, Belgium, Franciaország, Olaszország, Spanyolország. Újabban előkerült Szicíliából.

1-3 ábra. Capperia celeusi, imágó, Budaörs (fent, balra), a példány cédulái (fent jobbra), földrajzi elterjedése Magyarországon (lent)

Summary

Habitat: C. celeusi is a ubiquitous species, found in colline and montane hay meadows, acid grasslands and heaths; halophytic habitats, dry open grasslands;  dry and semidry closed grasslands;  secondary and degraded marshes and grasslands  and semi natural, often secondary woodland-grassland mosaics, at altitudes from 90 m to 400 m. It may be local and rare in these types of habitats. It occurs in one in locality in Körös Valley region (Great Hungarian Plain: Tiszántúl). C. celeusi was collected first in this region by continuously working forestry light-trap in Gerla-Póstelek in the outskirts of Békéscsaba. The original forests were mostly oak-ash-elm hardwood and reverie gallery forests, but large areas are now afforested with poplar. Knowing very similar habitats in the western Romania, it is suspected that the river Körös acts as an ecological corridor connecting the Romanian and eastern Hungarian populations. It is also possible that these colonies of C. celeusi form a metapopulation in the Körös Valley, but confirmation of this theory requires more data on the distribution, ecology and genetics on the known populations.

The distribution area in Hungary: Transdanubian Mountains and Great Hungarian Plain is the classic Hungarian locality of Capperia celeusi. It is a local and rare species, from the steppes to mountains of medium height, but preferring colline and mountain hay meadows, acid grasslands and heaths. Distribution map shows the hypothetical resident distribution area (grey), combined with localities from which specimens have been examined (black dots). The exact position of the dots on the map and the whereabouts of the voucher specimen can be traced in the Regiograf Institute (Komló) and  Hungarian Natural History Museum (Budapest).

Finally, reviewing the whole Hungarian database (in Regiograf Institute, Komló), we can assert the followings:  at present, C. celeusi is known form 20 localities in Hungary. We can believe that the nature conservation status of the habitats of the moth in the Transdanubian Mountains and Kiskunság (Great Hungarian Plain) is safe and almost all the sites are protected to some extent. The species has yet to be seen in the Transdanubian Hills region of southwest Hungary. These areas must be certainly examined. There are probably 20–30 more localities to discover.

Irodalom – References

Fazekas I. 2010: A magyar molylepkék azonosítása (1): Capperia britanniodactyla (Gregson, 1869), C. celeusi (Frey, 1886). – Acta Naturalia Pannonica 5: 3–14.

Gozmány L. 1963: Pterophoridae – Tollasmolyok. In Székessy V. (ed.): Fauna Hungariae XVI. kötet, 7. füzet, pp. 2–34.