Phalonidia manniana (Fischer von Röslerstamm, 1839) és a Ph. udana (Guenée, 1845) elterjedése Magyarországon

Distribution of Phalonidia manniana (Fischer von Röslerstamm, 1839) and Ph. udana (Guenée, 1845) in Hungary (Lepidoptera: Tortricidae)

Fazekas Imre

Abstract: A revision of the incorrectly or incompletely indentified Phalonidia and Gynnidomorpha material from Hungary. Phalonidia udana is recorded for the first time in Hungary: the morphology and biology of this species is described in detail and its general distribution is discussed. A comparison of the Phalonidia manniana–udana sibling species peculiarities in Hungary and an annotated list of the Phalonidia and Gynnidomorpha species are given.

Bevezetés

A Phalonidia manniana-t eredetileg Josef Fischer von Röslerstamm (1787–1866) osztrák lepidopterológus írta le egy nedves csehországi rétről (Zákupy). A típuspéldányokat a bohemiai Josef Johann Mann (1787–1889) gyűjtötte és részletes akvarellt készített a faj habitusáról. Razowski (2009) szerint a típuspéldányok nem ismertek, feltehetőleg elvesztek. Vizsgálatai szerint három taxon: a Szicíliából leírt Cochylis notulana Zeller, 1847, a Franciaországból ismert Cochylis udana Guenée, 1845 valamint a mandzsúriai Phalonidia tolli Razowski, 1960 a Phalonidia manniana szinonimái.

Mutanen et al. (2012) a skandináv Phalonidia manniana populációkat vizsgálták 658 bázispár alapján, s megállapították, hogy a Phalonidia manniana és Ph. udana genetikai értelemben két különálló faj, jól definiálható genitálmorfológiai jegyekkel. A vizsgálatokat holland kutatók (Groenen et al. 2013) is elvégezték és a két fajt nem csak genetikai értelemben azonosították, hanem a genitáliákban is konstans divergenciákat találtak, sőt Dombóvár-Gunaras lelőhellyel (leg. et coll. Schreurs A., NL-Kerkrade) a Phalonidia udana fajt is kimutatták Magyarországról.

Magyarországon, a Phalonidia manniana és Ph. udana fajpárról még nem jelent meg összefoglaló tanulmány. Csupán a Phalonidia manniana faunisztikai adatait ismerjük, de arról nincs információnk, hogy identifikációk során az egyes szerzők milyen mértékben használták a genitáliák struktúrájának elemzését. Magam, több munkámban közöltem Phalonidia manniana adatokat, s mindenkor elvégeztem a genitáliák vizsgálatát (Fazekas 1993, 1994ab).

Mutanen et al. (2012) és Groenen et al. (2013) kutatási eredményei alapján revízió alá vettem korábbi vizsgálati eredményeimet, melyekről részletesen az Microlepidoptera.hu 7. kötetében (2014. május) számolok be.

Bemutatom a Phalonidia manniana és Ph. udana fajok diagnózisát, genitáliát, bionómiáját és magyarországi földrajzi elterjedését. A két taxon földrajzi elterjedése a jelentősebb hazai gyűjtemények feldolgozása után lényegesen módosulhat, ezért az általam összeállított elterjedési térképeket csak előzetes munkának tekintem.

A korábban publikált faunisztikai közlemények (pl. Ács et al. 1990, Gozmány & Szabóky 1986) és azok bizonyító példányainak (in coll. MTM) revíziója közben bebizonyosodott, hogy az anyag túlnyomó többségét tévesen identifikálták, sőt a Phalonidia és Gynnidomorpha genusba tartozó fajokat rendszeresen felcserélték.  A kiskunsági Phalonidia manniana bizonyító példányok (lásd Gozmány & Szabóky 1986: p. 281.) nem találhatók meg az MTM gyűjteményében.

Hasonló bizonytalan vagy téves fajazonosítások szinte az összes magyar gyűjteményben megfigyelhetők. Az előbbiek alapján, a magyar faunisztikai irodalom lelőhelyadatai csak megfelelő kritikai felülvizsgálat után használhatók. A magyarországi Gynnidomopha fajok elemzésére egy későbbi munkámban fogok visszatérni.

Phalonidia udana  (Guenée, 1845)

Cochylis udana Guenée, 1845, Annls. Soc. Ent. Fr., (2) 3: 299. Locus typicus: France; Eure et Loir, Chateaudum. Syn.: Phalonidia tolli Razowski, 1960.

Bionómia: Az imágókat május elejétől augusztus végéig gyűjtötték Európában, főleg lápos, mocsaras réteken. A hernyók Lysimachia thyrsiflora és L. vulgaris szárakban táplálkoznak, mintegy 15–20 cm hosszú járatban, ott telelnek át, s tavasszal ott is bábozódnak. A nemzedékek száma bizonytalan, feltehetőleg kettő.

Földrajzi elterjedés: Mutanen et al. (2012) szerint az udana elsősorban észak-európai faj, de ennek ellentmond közép- és nyugat-európai előfordulása. Eddig a következő országokból mutatták ki: Anglia, Dánia, Franciaország, Hollandia, Magyarország, Németország, Norvégia, Svédország, Szlovákia valamint Kína (Mandzsúria).

Magyarországi elterjedés: , Bátorliget, 1949.VII.25. leg. Dr. Kovács [L.], gen. prep. Fazekas I., No. 3331; , „Dombovár-Gunaras,  31.08.1998, Gen. Prep. F.G.  2403. Det. Frans Groenen”.

Megjegyzés: A Phalonidia udana új faj a Bátorligeti Ősláp Természetvédelmi Terülten. Az Ács et al. (1990: p. 518.) tanulmányban szereplő Phalonidia manniana nevet egyelőre törölni kell, mert a kérdéses publikáció bizonyító példánya (in coll. MTM) Phalonidia udana-nak bizonyult, s további Ph. manniana példányról nincs tudomásunk.

Phalonidia manniana  (Fischer von Röslerstamm, 1839)

Cochylis manniana  Fischer von Röslerstamm, 1939, Abbild. Schmett. Kunde, 1: 134, pl. 51, fig. 2a, b. Locus typicus: Czech Republic; Bohemia. Syn.: Cochylis notulana Zeller, 1847: 745.

Bionómia: Az imágók lápréteken, mocsaras vidékeken, patak menti nedves réteken repülnek már április végétől augusztus végéig, valószínűleg két nemzedékben. A manniana hernyók Mentha aquatica és Lycopus europaeus szárakban élnek, s ott is bábozódnak. Razowski (2009) további tápnövényeket (pl. Alisma, Butomus, Inula) is megemlít különböző irodalmakra hivatkozva. Mutanen et al. (2012) az előbbi tápnövények körét vitatják és kérdésesnek tartják.

Földrajzi elterjedés: Fazekas (1994a) és Razowski (2009) szerint transpalearktikus faunaelem, mely a Kuril-szigetektől Mandzsúrián és Kis-Ázsián át egészen a Brit-szigetekig kimutatható, ugyanakkor az újabb taxonómiai vizsgálatok tükrében a chorológia adatokat felül kell vizsgálni.

Magyarországi elterjedés: Revideált anyag; Fazekas (1993: Tihany); Fazekas (1994a: , H-Kárász, 1984.08.11., leg. et gen. prep. Fazekas I., No. 2718); Fazekas (1994b: Kecskemét, Nagynyír).

Megjegyzés: A magyar irodalomban közölt faunisztikai adatok bizonytalanok. A manniana-t rendszeresen felcserélték a Gynnidomorpha alismana (Ragonot, 1883) és G. minimana (Caradja, 1916) fajokkal. Az eddig megvizsgált és felülbírált gyűjteményi anyagot a Gynnidomorpha fejezetben mutatom be.

Gynnidomorpha alismana (Ragonot, 1883)

Magyarországról a fajt először egy Pusztapeszéren gyűjtött példány alapján közöltem, s a bizonyító példányt a müncheni állami zoológiai gyűjtemény anyagának vizsgálata közben találtam meg:  „, Pusztapeszér, 11.VII.1929, leg. Osthelder, gen. prep. Fazekas I., No. 2746, in coll. Zoologische Staatssammlung of Münnich „…[Piercea] alismana ist eine für die ungarische Fauna neue Art.” (Fazekas 1994).

Az elmúlt hónapokban megvizsgáltam a Magyar Természettudományi Múzeum molylepke gyűjteményében őrzött példányokat, melyeket a Phalonidia manniana név alá soroltak be. Az ivarszervi elemzés alapján bebizonyosodott, hogy az identifikációk tévesek, s az alábbi példányok G. alismana fajhoz tartoznak: Bátorliget, Hortobágy, Kisvárda, Kömörő.

Megjegyzés – Remark: A G. alismana új nemzetség és új faj a Bátorliget (vö. Ács et al. 1990: p. 518.) valamint a Hortobágyi Nemzeti Park faunájában (vö. Gozmány & Szabóky 1983: p. 225.).

Gynnidomopha minimana (Caradja, 1916)

Bátorliget, ligeterdő, 1948.VIII.7. leg. Kaszab. Gen. prep. Fazekas I., No. 3325. (in coll. MTM, Bp.).

Megjegyzés: A példányt szintén a Phalonidia manniana-val azonosították. Az G. minimana új nemzetség és új faj Bátorliget faunájában (vö. Ács et al. 1990: p. 518.). A Gynnidomorpha  minimana első magyar példányát (det. Razowski) Ócsáról közölte Gozmány és Szabóky (1986). Felülvizsgálata folyamatban van.

Irodalom – Literature

Ács E., Bálint Zs., Ronkay G., Ronkay L.,  Szabóky Cs., Varga Z. & Vojnits A. 1900: The Lepidoptera of the Bátorliget Nature Conservation Areas. In:  Mahunka S. (ed.): The Bátorliget Nature Reserves – after forty years. – Budapest, pp. 505–540.

Ács E. & Szabóky Cs. 1993: The Lepidoptera fauna of the Bükk National Park. – In:  Mahunka S. (ed.): The fauna of the Bükk National Park I. – Hungarian Natural History Museum, Budapest, pp. 186–220.

Fazekas I. 1992: Records of the Cochylini from Hungary, Rumania and Bulgaria based on I. Balogh’s collection (Lepidoptera: Tortricidae). – Folia Entomologica Hungarica 53: 45–50.

Fazekas I. 1993: A Tihanyi Tájvédelmi Körzet lepkefaunája (1.). Faunisztikai alapvetés (Lepidop-tera). – A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei  12: 105–144.

Fazekas I. 1994a: A magyarországi makrorégiók Cochylini faunája (Lepidoptera: Tortricidae) I. A Dunántúli dombság. – Állattani Közlemények 80: 35–56.

Fazekas I. 1994b: Das Cochylini-Material aus Ungarn des Wiener Naturhistorischen Museums und der Zoologischen Staatssammlung München. – Nachrictenblatt der Bayerischen Entomologen 43 (3/4): 39–45.

    Fazekas I. & Schreurs A. 2010: Microlepidoptera Pannoniae meridionalis, VIII. Data        toknowledge of micro-moths from Dombóvár (SW Hungary) (Lepidoptera). – Natura      Somogyiensis  17: 261–280.

Gozmány L. & Szabóky Cs. 1986: Microlepidoptera. In: Mahunka S. (ed.): The Fauna of the Kiskunság National Park. – Budapest, pp. 247–299

Groenen F., Huismann K. J. & Doorenweerd C. 2013:  Phalonidia manniana, een complex van twee soorten: Ph. manniana en Ph. udana (Lepidoptera: Tortricidae). – Entomologische Berichten 73 (5): 191–196.

Mutanen M., Aarvik L., Huemer P., Kaila L., Karsholt O. & Tuck K. 2012: DNA barcodes reveal that the widespread European moth Phalonidia manniana (Lepidoptera: Tortricidae) is a mixture of two species. Zootaxa 3262:1–21.

Razowski J. 1970: Cochylidae. In: Amsel H.-G, Gregor F. & Reisser H. [eds].  Microlepidoptera Palaearctica, 3, Georg Fromme & Co, Wien, IV+528 p., 161 pls.

Razowski J. 2009: Tortricidae (Lepidoptera) of the Palaearctic Region. Volume 2. Cochylini. –  František Slamka, Kraków – Bratislava, 195 p.