Phthorimaea operculella (Zeller, 1873)

Gelechia operculella Zeller, 1873. Verhandl. zool.-bot. Ges. Wien. 23: 262, t. 3 fig. 17.

Első magyarországi észlelése: 1♂, Komló, Hasmány-tető, 2015.12.15., leg. et gen. prep. Fazekas I. , No. 3440. Megjegyzés: a városi piacon vásárolt burgonyában bábalakban megtalálva, majd szobahőmérsékleten az imágó kikeltetve.

Diagnózis: Az elülső szárnyak fesztávolsága 12–17 mm. A labial palpus krémszínű, a tőnél és középen sötét gyűrűvel, az apex sötét. A homlok szintén krémszínű. A csáp gyűrűs mintázatú.

< 1. ábra. Phthorimaea operculella, ♂, Komló, leg. Fazekas I.

Az elülső szárny erősen nyújtott, alapszíne barnás, szürkés, elszórtan apró fekete foltokkal. Morfológiailag igen változékony faj, ezért a szárnymintázat alapján nehezen különíthető el a hasonló fajoktól. Egyértelmű eredményt csak a genitália vizsgálat adhat.

A hím genitáliában a valva hosszú, apikálisan L-alakban az uncus irányába behajlik.  Az aedeagus vékony, enyhén hajlott egy hosszú cornutusszal. A 8. sternit nyújtott, köröm formájú, bazális szegélye homorúan ívelt. A nőstény genitáliában a 8. sternit markánsan sklerotizált, subostiális rész kiszélesedő, a ductus bursae befűződik, a corpus bursae formája nyújtott körteszerű, két signummal (vö. Huemer & Karsholt 2010, p. 509. 124. ábra; Povolny 2002, Tafel 78, 827. ábra).

< 2. ábra. Phthorimaea operculella, báb (Fotó: Hotváth D.)

Bionómia: A karantén kártevőként nyilvántartott faj a burgonya egyik legjelentősebb kártevője. Az imágók a tojásokat rendszerint a levélzetben rakják le, s a levélben valamint szárban aknáznak. A raktárakban tárolt gumókra lerakott tojásokból kikelő hernyók rákcsálékkal és ürülékkel teli járatokat rágnak, s evvel fogyasztásra alkalmatlanná teszik a burgonyát. A fejlődésüket befejező hernyók a járatokban, csatornákban finom szövedékből bábkamrát készítenek és ott bábozódnak be. Povolny (2002) szerint az európai mediterrán tájakon évente akár 6 nemzedéke is kialakulhat.

< 3. ábra: Lelőhelyek Magyarországon és Horvátországban

Megjegyzés: Közép-Európában főleg raktári kártevőként jelent veszélyt. Amennyiben a raktárakban burgonyát 8–10 °C alatt tárolják, úgy az imágók nem tudnak kifejlődni (Reichart 1970).

A Neotropikus régióból származó faj, a Föld összes olyan burgonya termesztő területén jelen van, ahol enyhe vagy meleg az éghajlat. A Solanum fajokon kívül kimutatták hernyóját Nicotiana-, Datura-, Physalis- és Hyocyamus-féléken is.

A kártevő első példányait a Palearktikumban az I. világháborút követően észlelték a mediterrán tájakon. Az 1970-es években a Szovjetunióban is rábukkantak, s folyamatosan jöttek a jelzések Romániából, Szerbiából és Horvátország déli tájairól. 2000-ben Ausztriából (Huemer & Mayr 2000) majd 2005-ben Svájcból is kimutatták (Sauter & Whitebread 2005).

PDF > //tinea-hungarica.gportal.hu/portal/tinea-hungarica/upload/317181_1469475164_05646.pdf

Irodalom

Huemer  P. & Mayr T. (2000): Bemerkenswerte Erstnachweise von Schmetterlingen (Lepidoptera) für Voralberg. – Voralberger Naturschau 8: 113–128.

Huemer P. & Karsholt O. (2010): Gelechiidae II. (Gelechiinae: Gnorimoschemini). In Huemer P., Karsholt O. & Nuss M.: Microlepidoptera of Europe 6: 1–586. Apollo Books, Stenstrup.

Povolný D. (2002): Iconographia tribus Gnorimoschemini (Lepidoptera, Gelechiidae). Regionis Palaearcticae. – František Slamka, Bratislava, 110 p. 16 + 87 pls.

Reichart G. (1970): A burgonyamoly. (in: Növényvédelmi karantén kézikönyv. Szerk.: Sebestyén M., Váradi M.) MÉM Növényvéd. Szolg. kiadv., Bp. 195-200.

Sauter W. & Whitebread S. (2005): Die Schmetterlinge der Schweiz (Lepidoptera). 9. Nachtrag. – Mitt. schweiz. ent. Ges. 78: 59–115.