| Hírek-News : A Synanthedon flaviventris előfordulása Magyarországon (Lepidoptera: Sesiidae) |
A Synanthedon flaviventris előfordulása Magyarországon (Lepidoptera: Sesiidae)
Fazekas I. 2017.10.21. 20:50
 A S. flaviventris előfordulásának kérdése több mint egy évszázada foglalkoztatja a hazai és európai kutatókat. Az eddigi vizsgálatok szerint a XX. század elején a S. melliniformis fajjal tévesztették össze. A tanulmányom bemutatja a S. flaviventris faj diagnózisát, bionómiáját, s Európában ezidáig bizonyított földrajzi elterjedését. A magyarországi irodalmakban ezidáig nem ismert faj határozójegyeit színes ábrán ábrázolom, Munkámat csupán előzetes vizsgálati eredménynek tekintem; célja az, hogy elősegítsem a faj magyarországi populációinak kutatását.
A teljes cikk PDF-ben is elérhető.
Click here >> //tinea-hungarica.gportal.hu/portal/tinea-hungarica/upload/317181_1508858950_04205.pdf
A Synanthedon flaviventris (Staudinger, 1883) magyarországi előfordulásáról
On the occurrence of Synanthedon flaviventris (Staudinger, 1883) in Hungary
Fazekas Imre
Abstract. The author examined the data of Synaynthedon flaviventris (Staudinger, 1883) published for the present day territory of Hungary. He finds that the collecting data of the Austrian lepidopterist Dirk Hamborg (1957–1995) for the western part of the country is authentic, therefore he considers the species to be native in Hungary. In his work, the diagnosis, bionomy and geographical occurrence of S. flaviventris are presented. In the full-page plate, he documents the most important diagnostic characters of the species, as well as the traits, can be used to discriminate the similar species. He mapped the Europen distribution of the species.
Keywords. Lepidoptera, Sesiidae, Synanthedon flaviventris, diagnosis, bionomics, distribution, a new record, Hungary.
Author’s address. Fazekas Imre, Pannon Intézet | 7625 Pécs, Magaslati út 24. |e-mail: fazekas@microlepidoptera.hu
Bevezetés – Introduction
A Synanthedon flaviventris-t a Kárpát-medencéből korábban Tomala (1913) Budapestről, majd Kadocsa (1914) Szabadkáról jelezte. Issekutz (1955a) faunafüzetébe a flaviventris-t nem vette fel, melynek okáról egy másik munkájában így írt (Issekutz 1955b): „Tomala gyűjteménye a Természettudományi Muzeumba (!sic) került, de abban sajnos bizonyító példányt nem tudtunk találni. Ezért ennek az északeurópai elterjedésű fajnak hazai előfordulása még megerősítésre szorul.” Ma már tudjuk, hogy a S. flaviventris nem észak-európai faj; areasúlypontja Közép-Európa, de megtalálták Litvániában, az európai atlanti partok mentén, a Brit-szigeteken, lokális Dél-Skandináviában, Észak-Olaszországban, Romániban; Oroszországban gyűjtötték az Ural vidékén a Bajkálon túli területeken (Забайкальский край) és Amur vidékén.
Zdenek Laątůvka (pers. comm. 2017) szerint a S. flaviventris-t Dirk Hamborg (1957–1995) Szentgotthárd és Körmend között gyűjtötte 1995-ben, s erről őt értesítette. Az értékes adat publikálását Hamborg korai halála akadályozta meg. A bizonyító példány nagy valószínűséggel a Hamborg-gyűjteményben van. D. Hamborg a Sesiidae fajok kiváló ismerője volt, számos publikációban számolt be kutatási eredményiről német nyelven(1).
(1)vö. http://www.entomologische-literatur.de/fileadmin/user_upload/temp/Inhaltsverzeichnisse/Inhaltsverzeichnis_CD_Sesiidae.pdf [accessed: 13.10.2017)
Synanthedon flaviventris (Staudinger, 1883)
Sesia flaviventris Staudinger, 1883, Ent. Z. Stett. 44: 177. Locus typicus: D–Mecklenburg, Friedland.
Bibliográfia: Abafi-Aigner et al. 1896, Abafi-Aigner 1907, Freina 1997, Issekutz 1955ab, Kadocsa 1914, Laątůvka Z. & Laątůvka A. 2001, Pühringer 2017, Tomala 1913
Diagnózis – Diagnosis. Eszf. 13–21 mm. A palpus mélysárga, a szem körül keskeny fehér szegély van. A potroh 2., 4. és 6. szelvényének háti szegélye sárga, ventrálisan a 4–5. sárga. A ♂ farpamacsa fekete, a nőstényé oldalt okkersárgás csíkot visel. A hátulsó lábszár fekete, belső oldala sárga; a lábfej sárga, elszórtan fekete pikkelyekkel. Az ékfolt nagy, a hosszúfolt nyújtottabb; a diszkálisfolt erőteljes, befelé kúpos, külső részén sárgás-vöröses pikkelyekkel. A külső üvegfoltsor 5 cellás, igen változékony; a felső gyakran kiugró, az alatta lévők lehetnek igen rövidek, vagy majdnem azonos hosszúságuak. A külső szegélytér erezetének pikkelyzete sötét, az érközök barnássárgák, vagy egyszínűek. A hátulsó szárny szegélyén keskeny sötét szalag van; a diszkálisfolt elülső része széles, a Cu1 ér irányába redukált.
Genitália – Genitalia. A hím vavája nyújtott, a scopula hosszúkás; a nőstény ivarszervében a ductus bursae hosszú, az antrum villás elágazású.
Hasonló fajok – Similar species. Synanthedon cephiformis, S. tipuliformis, S. conopiformis, S. melliniformis.
Bionómia – Bionomy. Imágó: VI–VII. Tápnövények: Salix spp. (leginkább S. caprea). A hernyók két évig az ágakban fejlődnek, s ott is bábozódnak. Habitat: erdőszélek, vágásterületek, nedves rétek, fűzlápok.
< Area. Kevésbé ismert, valószínűleg bicentrikus eurázsiai faj. Az irodalmi adatok szerint megtalálták a Bajkálon túli területeken és az Amur-vidéken is (©patenka et al. 1999). Areasúlypontja Európa, de mindenütt lokális (lásd a térképet). Elterjedésének déli határát Olaszországban, a Pó folyó völgyében éri el, de az újabb (még nem megerősített) adatok szerint megtalálták É-Spanyolországban, sőt Portugáliában is.
Magyarországi előfordulása – Occurrence in Hungary. ?Budapest (Tomala 1913), Szentgotthárd és Körmend között a Rába folyó völgyében [1995] (leg. et coll. Dirk Hamborg, Ausztria). Lastuvka Z. (pers. comm. 2017) szerint a faj előfordulása szinte biztosra vehető az osztrák–magyar határ mentén, a Bakonyban valamint az Északi-középhegység számos pontján. Az utóbbi azért is valószínű, mert Szlovákiában néhány száz méterre a magyar határtól több lelőhelye is ismert. Leginkább füzesek faja, így hazánkban több helyen előkerülhet. Így potenciális lelőhelyként kell kezelnünk a Dráva völgyét és számos nyugat-magyarországi területet is.
Jegyzetek – Notes. Tomala (1913) kétségbe vonta G. Stange „Gymnasiallehrer” (D-Mecklenburg) és O. Staudinger (1830–1900) valamint mások „állítását miszerint a S. flaviventris a „kecske- vagy pálmafűz (Salix caprea L.)” vékony ágaiban él. Issekutz (1955b) szerint Tomala a hernyókból nevelte „ezt a fajt [S. flaviventris]”. Tomala azonban erről nem írt, csupán arról számolt be, hogy a „fehér vagy ezüstös jegenyének (Populus alba L.) a gyengébb vagy megsérült ágaiban megtaláltam a Synanthedon flaviventris STGR. hernyóit.” Cikkében nem egyértelmű, hogy kinevelte-e az imágókat, vagy csak irodalmi kitekintést ad azok megjelenéséről. Mivel a legújabb kutatások szerint (Laątůvka Z. pers. comm., 2017) a S. flaviventris csak Salix fajokban (elsősorban S. caprea) él, ezért feltételezhető, hogy Tomala más Sesiidae faj hernyóját vélte flaviventris-nek. Bizonyára ez (is) lehet az oka, hogy az MTM-ben elhelyezett gyűjteményében Issekutz nem talált S. flaviventris bizonyító példányt. Zdenek Laątůvka (pers. comm. 2017) szerint a korabeli Tomala-féle budapesti példányok S. melliniformis-ok, s nem S. flaviventris-ek.
Összefoglalás – Summary. A szerző a 19. század végétől 2017-ig megvizsgálta a Synanthedon flaviventris (Staudinger, 1883) magyarországi adatait. Megállapítja, hogy Dirk Hamborg (1957–1995) a nyugat-magyarországi gyűjtési adata hiteles, ezért a fajt honosnak tartja az országban. Tanulmányában bemutatja a S. flaviventris diagnózisát, bionómiáját és földrajzi elterjedését. Egész oldalas színes képtáblán ábrázolja a faj fontosabb diagnosztikus bélyegeit valamint a hasonló fajok megkülönböztető karakterit. Elkészítette a faj európai elterjedési térképét. A magyarországi térképen dátumokkal megjelöli a régi és az új gyűjtési helyeket, a potenciális elterjedési területeket sárga színnel emelte ki.
Irodalom – References
Abafi-Aigner L. Pável J., & Uhrik N. 1896: Lepidoptera. In: Fauna Regni Hungariae III. Artropoda. – Budapest, 82 p.
Abafi-Aigner L. 1907: Magyarország lepkéi. – Királyi Magyar Természettudomány Társulat, VI+XXXII+137 p., 51 t.
Fazekas I. 2017: Magyarország Sesiidae faunája/Sesiidae fauna of Hungary. – Acta Naturalia Pannonica 7 (in print).
Freina, J. J. de 1997: Die Bombyces und Spinges der Westpalaearktis. Band 4, Sesioidea: Sesiidae. – EWF Edition Forschung & Wissenschaft Verlag GmbH, München, 432 pp.
Issekutz L. 1955a: 31. család: Aegeridae – Üvegszárnyú lepkék, szitkárok. – Fauna Hungariae 16 (4): 40–53.
Issekutz L. 1955b: Az üvegszárnyú lepkék gyűjtése, nevelése és tápnövényei. (Sammeln, Züchten und Futterflanzen der Glasflügler [Aegeridae–Sesiidae, Lepid.] – Folia entomologica hungarica 8: 57–72
Kadocsa Gy. 1914: A Synathedon flaviventris Stgr. magyar honossága. – Rovartani Lapok 21: 95.
Köhler J. 1995: Dirk Hamborg † 7.7.1957–21.11.1995. – http://www.entomologische-literatur.de/fileadmin/user_upload/pdf-glossar/H_Hamborg.pdf (accessed: 13.10.2017)
Laątůvka Z. & Laątůvka A. 1987: A contribution to the knowledge of clearwing moths (Lepidoptera, Sesiidae) in Hungary. – Folia Entomologica Hungarica 48: 97–104.
Laątůvka, Z. (1990): Die Glasflügler Ungarns – Faunistik und Bionomie (Lepidoptera, Sesiidae). – A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34: 39–46.
Pühringer F. 2017: Distribution of Sesiidae in Europe. – http://www.sesiidae.net/sesidist.htm (accessed: 9.10.2017).
Tomala N. 1913: Adatok a Synanthedon flaviventris Stgr. és a Parantrene tabaniformis Rott. var rhingaeformis Hbn. életmódjának ismeretéhez és azok magyar honossága. – Rovartani Lapok 20: 196–197.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
A S. flaviventris előfordulásának kérdése több mint egy évszázada foglalkoztatja a hazai és európai kutatókat. Az eddigi vizsgálatok szerint a XX. század elején a S. melliniformis fajjal tévesztették össze. A tanulmányom bemutatja a S. flaviventris faj diagnózisát, bionómiáját, s Európában ezidáig bizonyított földrajzi elterjedését. A magyarországi irodalmakban ezidáig nem ismert faj határozójegyeit színes ábrán ábrázolom, Munkámat csupán előzetes vizsgálati eredménynek tekintem; célja az, hogy elősegítsem a faj magyarországi populációinak kutatását.
