Varga (1990) vöröskönyves megállapításai a „Chamaesphecia” hungarica (Tomala, 1913 [sic!]) fajra már nem időszerűek. Hernyója az Euphorbia lucidus és az E. palustris gyökérben fejlődik, a szárban bábozódik. Habitatjai a ligeterdők, a magaskórósok és a mocsárrétek. Hazánkban a Dunántúlon és az Alföldön ritka és lokális. A romániai Duna deltában, a Szerbiában Duna völgytől a Dráva-síkon, a Duna és a csatlakozó nagyobb folyók ligeterdeiben egészen Szlovákiáig, Felső-Ausztriáig, Dél-Morvaországig, sőt Délkelet-Lengyelországból is kimutatták igen lokálisan.

A Chamaesphecia palustris Kautz, 1927 a magyar Sesiidae fauna egyik legritkább tagja. Diszperz jellegű areája Kazahsztántól, a Fekete-tenger környékétől a Kárpát-medence térségén át a Pó folyó deltájáig, valamint a Loare völgyéig ismert. Varga (1990) aktuálisan veszélyeztetett fajnak tartotta. Magyarországon igen lokális. Preferált élőhelyei a mocsárrétek, a mocsarak és az árterületek, ahol hernyója az Euphorbia palustris gyökérben két évig a fejlődik.

Bár az intenzív faunisztikai vizsgálatoknak köszönhetően évről évre egyre több adattal rendelkezünk a magyarországi védett Sesiidae fajok elterjedésével kapcsolatban, azonban a fajok ökológiai jellemzőiről szinte alig tudunk valamit. Adathiány miatt a fajok denzitása és a környezeti változók kapcsolata kanonikus korreszpondencia analízissel (CCoA) ma még nem elemezhető.

Alábbi (lásd a linket) munkámban bemutatom a Magyarországon védett Sesiidae fajok morfológiáját, a fontosabb határozó bélyegeket, ökológiájukat, földrajzi- és hazai elterjedésüket, állomány nagyságukat, valamint a veszélyeztető tényezőket.

http://epa.oszk.hu/01900/01957/00021/pdf/EPA01957_e-acta_16_2018_035-050.pdf