Az Alföld a hazai természetföldrajzi nagytájak közül a Sesiidae fauna szempontjából a legkevésbé kutatott terület. 
Eddig csupán 31 faj előfordulását sikerült hitelesen igazolni, amely a magyar Sesiidae fauna 67,4%-a (Fazekas 2017). 

A Synanthedon loranthi (Kláricek, 1966), a Chamaesphecia dolerifromis (Herrich-Schäffer, 1846) 
és a Chamaesphecia crassicornis Bartel, 1912 új fajok az Alföldön.

Részlet az alábbi publikációból:

Synanthedon loranthi (Kláricek, 1966) [1. ábra]

Megfigyelt példányok: Debrecen város belterülete, 2003.04.22. Molnár Attila. A Loranthus europaeus intenzíven terjed Debrecen városban. ÁNÉR 2011: RA = fasorok (városban).    

Jegyzet: Új faj az Alföld faunájában; korábban csak a Dunántúlról voltak hiteles adatai (Fazekas 2017, p. 66, 20e ábra).

1. ábra. Synanthedon loranthi

Chamaesphecia dolerifromis (Herrich-Schäffer, 1846)                        

Megfigyelt példányok: Kiskőrös, Szücsi-erdő, 2015.05.26. MA. A Szücsi-erdő tisztásain helyenként gyakori az egyik tápnövénye a Salvia pratensis. [2. kép: Salvia pratensis mező a Szücsi-erdő tisztásán. ÁNÉR 2011: H5bxD2= a Turján-vidék jellemző élőhelye a homoki sztyepprét és kékperjés láprét találkozási zónájában kialakult ökotón típusú, fajokban gazdag rétsztyepp.

Jegyzet: Új faj az Alföldön. Dél-Oroszországtól a Fekete-tenger-környékétől Kis-Ázsián a Balkánon át a Kárpát-medencéig és Olaszországig ismert erősen lokális faj.

A faj ökológiája: Imágó; VI–VIII. Tápnövények: Salvia spp. (különösen Salvia nemorosa); a hernyó a gyökérben 1–2 évig fejlődik. Habitat: sztyeprétek, száraz gyepek, kaszálók, legelők, vasúti töltések.

A faj elterjedése Magyarországon: Dunántúl (Budaörs, Inota, Mosonmagyaróvár, Veszprém) és a Mátra (Gyöngyössolymos).

Állománynagyság: Nehezen észlelhető, erősen adathiányos faj. Semmilyen felmérésünk, ismeretünk nincs az egymástól nagy távolságokra lévő magyar lelőhelyek egyedszámáról.

Veszélyeztető tényezők: Fő tápnövénye a ligeti zsálya (Salvia nemorosa) országosan elterjedt; a potenciális egyéb zsálya fajok sem ritkák, tehát a tápnövények hiánya nem veszélyeztető tényező. Az erősen izolált élőhelyfoltokat a beépítések (pl. Budaörs), az intenzív használat (taposás, turizmus, burkolt út építése stb.), az elcserjésedés, és a szekundér szukcesszió veszélyezteti.

Természetvédelmi kezelés: Ökológiáját figyelembe véve olyan kezelés javasolt, amely tápnövényei illetve az azt magában foglaló közösség fennmaradását biztosítani képes; úgymint a hagyássávos kaszálás vagy extenzív legeltetés (a gyep 5 cm-nél jobban nem lerágott).

Chamaesphecia crassicornis Bartel, 1912             

Megfigyelt példányok: Tatárszentgyörgy, Szabad-rét, 2014.07.16. MA. ÁNÉR 2011: H5bx–D2= homoki sztyeprét, láprét és kékperjés rét ökoton, amelyben az Euphorbia virgata gyakori. Cönológiai felvétel készítése közben került elő nőstény egyede. Az észlelt egyed mélyen a fű szövedékében napozott, megzavarását követően sem repült pár méternél messzebbre.

Jegyzet: Új faj az Alföldön. Egyetlen régi gyűjteményi adata volt ismert Budapestről. Felmerült az esetleges kipusztulása is Magyarországról. Alföldi felbukkanása felveti az ún. „rejtőzködő” populációk átfogó alaposabb feltárását. Az imágók júniustól augusztusig erdőszéleken, xero-mezofil gyepekben és mezsgyéken repülnek; fő nektárforrásuk az Euphorbia fajok. A monofág hernyók Euphorbia virgata gyökerében, egy-két éven át fejlődnek.

Irodalom – References

Bölöni J., Molnár Zs. & Kun A. 2011: Magyarország élőhelyei. Vegetációtípusok leírása és határozója ÁNÉR 2011. – MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót, 441 p.

Fazekas I. 2017: Magyarország Sesiidae faunája | Sesiidae fauna of Hungary (Lepidoptera). – Acta Naturalia Pannonica 7: 1–104.

Fazekas I. 2018:  Magyarország védett Sesiidae fajai | Protected Sesiidae species in Hungary. – e-Acta Naturalia Pannonica 16: 35–50.

Laštůvka Z. & Laštůvka A. 2001: The Sesiidae of Europe. – Apollo Books | Stenstrup, 245 p.