A 85 éves dr. Vajon Imre köszöntése

Vajon Imre 1929. augusztus 28-án Hernádnémetiben született. Az elemi iskola elvégzése után viszontagságos (háborús) időkben bejáró diákként végezte el Miskolcon, a Polgári Fiúiskolát (1941-45). 1945-től 49-ig a Miskolci Evangélikus Tanítóképzőbe járt. Jeles líceumi érettségi után felvételt nyert az Egri Pedagógiai Főiskolára, ahol biológia-kémia szakos tanári oklevelet szerzett jeles eredménnyel. Dr. Gelei Gábor professzor úr felfigyelt a jól tanuló, szorgalmas tanítványra, és kérte, hogy maradjon mellette az állattani tanszéken. Némi gondolkodás után elvállalta a felajánlott állást és 1951 szeptemberében elkezdte a munkát az egri főiskolán. Lelkes igyekezettel fogott munkához, tanult, tanított, kutatott, publikált. Sokat tanult, hogy a követelményeknek megfeleljen. Mindig igényes volt munkájára. Önmagával szemben magas követelményeket állított. Így vált elismert főiskolai tanárrá, széles körben ismert TIT előadóvá, és tudományos kutatóvá. Dr. Gelei Gábor tanár úr mellett az állatélettani kísérletek és gyakorlatok kimunkálásában szerzett az egész további munkásságára kiható tapasztalatokat. Dr. Lukács Dezső tanszékvezető kollégájával a Bükk hegység állatföldrajzi és ökológiai viszonyait kutatta. E témakörben jelentek meg első publikációi az ötvenes években, a főiskola tudományos közleményeiben.

1956-59-ig Szegeden a JATE TTK biológia szakos hallgatója. Itt dr. Ábrahám Ambrus Kossuth-díjas akadémikus professzor a lepidopterák (lepkék) idegrendszerének anatómiai kutatására irányította a figyelmét, és meghívta Szegedre egyetemi tanársegédnek. Az állást családi okok miatt nem vállalta el, de a kutatási témát elfogadta. Hamarosan rájött, hogy nagyon nehéz feladatra vállalkozott. Olyan területen kellett vizsgálódnia, ahol korábban nagyon kevesen próbálkoztak.

Vajon Imre mikroszkópi vizsgálat közben

A rovarok idegrendszerének vizsgálatával Magyarországon Ábrahám és munkatársai és Steinmann Henrik foglalkoztak (előbbiek a bogarak, utóbbi az egyenesszárnyúak ideganatómiai vizsgálatát végezte). A lepkék idegrendszerének anatómiáját hazai kutatók addig még nem vizsgálták. Külföldön is a kevéssé-kutatott témák közé tartozott. Vajon Imre 1959-ben kezdte el kutatásait e témában. Konzervált lepkék idegrendszerét binokuláris sztereo mikroszkóp alatt boncolta, vizsgálta, fényképezte. Ez a boncolás rendkívüli türelmet igénylő hosszadalmas, aprólékos munka volt. Igen nehéz feladat volt a testrészekből az idegrendszer egyes szakaszainak kiemelése és lefényképezése. Sokszor előfordult, hogy több órás munka egyetlen mozdulat miatt ment tönkre.

Kutatási eredményeit folyamatosan publikálta, 3 év alatt elkészítette egyetemi doktori disszertációját „Anatómiai vizsgálatok hazai lepkék idegrendszerén” címmel, 227 oldal terjedelemben, melyet summa cum laude minősítéssel védett meg, 1964. november 4-én.

Ábrahám professzor további vizsgálatokra buzdította. Sok egyéb feladata mellett (oktatás, tankönyv- és jegyzetírás, tanszékvezetés) folytatta a vizsgálatokat. Kutatási célja volt, hogy megismerje és összehasonlítsa a vizsgált 17 lepkefaj idegrendszerének morfológiáját, és a hasonlóságokból és különbségekből következtetéseket vonjon le. Méréseket, számításokat végzett, vizsgálta az idegek és az izmok, az érzékszervek és az agy kapcsolatát. Az idegdúcok helyzete és fejlettsége, valamint az életmód között plauzibilis összefüggéseket tárt fel. A lárvák és az imágók idegrendszerének összehasonlításával ontogenetikus változásokra vonatkozó következtetéseket is tett. Kidolgozta a mikroszkopikus méretű idegek és dúcok fényképezésének módszerét. Vizsgálta egyes fajok pl. a Saturnia pyri agyának hisztológiai szerkezetét is (Csoknya Máriával együtt). Évtizedes kutató munkáját összegezve készítette el kandidátusi értekezését: „Összehasonlító anatómiai vizsgálatok hazai lepkék idegrendszerén” (144 oldal), melyet 1979. május 21-én védett meg a Magyar Tudományos Akadémián.

A főiskola oktatójaként több évtized alatt szinte valamennyi állattani tárgyat tanította, de főként az állatszervezettant és az állatrendszertant. Ezekből rendszeresen tartott előadásokat és vezetett gyakorlatokat a nappali és levelező tagozaton egyaránt. A tanárképzést segítő könyvei és jegyzetei közül kiemelhetők:

Útmutató az állattani szakkörök vezetéséhez (1978) 232 oldalas könyv,

Állatszervezettan és állatélettan főiskolai jegyzet 170-360. oldalig terjedő része,

Állatszervezettani gyakorlatok főiskolai jegyzet (1989) 363 oldal.

Vajon Imre igényes főiskolai tanár volt. Előadásaira és a gyakorlatvezetésre alaposan felkészült. A hallgatók szerették az óráit, közvetlen, segítőkész tanárnak ismerték. Érdeklődött a hallgatók szakmai elhivatottsága iránt. Motiválta őket kutatásra, TDK munkára, igényes témájú szakdolgozatok írására. Szorgalmazta az OTDK-ra való felkészülést. Több hallgatója ért el szép helyezéseket OTDK konferenciákon. Tanítványait magával ragadta a rá jellemző közvetlenség és aktivitás. A hallgatók az általános iskolai biológia szakos tanárképzés sikeréért sokat tevékenykedő oktatóként ismerték meg. Mint tanszékvezető törekedett arra, hogy a tanszéki oktatók szakmai felkészültsége a felsőoktatásban az elérhető legjobb legyen.

Szorgalmazta a tanárok tanszékfejlesztő munkáját, ösztönözte őket a tudományos fokozatok megszerzésére. Színvonalas elméleti és gyakorlati oktatásra buzdította kollégáit. Nagy gondot fordított a szemléltetésre. Vezérgondolata volt: „a valóságot a valóságnál valóságosabban bemutatni nem lehet”

Nyugállományba vonulása után is aktívan tevékenykedett, még tíz évig tanított, 73 éves koráig. A főiskolán 43 évig vett részt az általános iskolai biológiatanárok képzésében (1951-1995).

Ebből 20 évig beosztott, 1971-től 20 évig tanszékvezető, és nyugdíjasként 3 évig óraadó volt. Végül 7 évet tanított az Aszódi Evangélikus Gimnáziumban. Ez összesen 50 év, öt évtized, azaz fél évszázad, amit a katedrán töltött.

Én, mint volt tanítványa és munkatársa, mindig nagy tisztelője voltam, ennek kifejezéseképpen neveztem el róla az általam elsőként leírt himalájai tegzesfajt Rhyacophyla vajoni Kiss, 2011-nek.

http://actazool.nhmus.hu/57/2/azh_57_2_Kiss.pdf

Mint megbízott tanszékvezető nagy örömmel vettem rész abban a szervező munkában, melyet az Eszterházy Károly Főiskola vezetése és az állattani tanszék munkatársai a tanár úr 75. születésnapja alkalmából rendeztek. 2004. augusztus 27-én bensőséges ünnepség keretében köszöntöttük dr. Vajon Imrét, nyugalmazott főiskolai tanárt, a biológia tudományok kandidátusát. Ezen a rendezvényen sok volt tanítványa, munkatársa és barátja méltatta oktató munkáját és széles körű tudományos, társadalmi és közéleti tevékenységét.

Első tanítványai közül meleg szavakkal köszöntötte dr. habil. Kormány Gyula egyetemi magántanár, aki így jellemezte: „dr. Vajon Imrét, a tudóst, a tanárt, a tanítványok és a kartársak egyaránt nagyra értékelik. Életműve, szakmaszeretete, nevelő és jellemformáló ereje a pedagógus hivatás olyan nagyszerű példája, amelynek követése a tanítványok, kollegák legszebb, legnemesebb életcélja lehet.”

Az ünnepség keretében 16-an köszöntötték. Ez alkalomból az intézmény rektorától megkapta az Eszterházy Károly Emlékérmet. A Heves Megyei Művelődési Központ Igazgatójától oklevelet, a TIT Bugát Pál Egyesület igazgatójától oklevelet, és a TIT Aranykoszorús Plakettjét. A posztgraduális képzésben kifejtett több évtizedes munkáját Répászky Zoltán, Apáczai Csere János-díjas szakfelügyelő köszönte meg. Ekkor vehette át az intézmény által (Líceum Kiadó) kiadott életrajzi művét, melynek címe: „Ötven év a katedrán”.

Az ünnepelt a következőkben köszönte meg a rendezvényt:

Kedves Barátaim, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Jelenlévők!

Szívből jövő őszinte köszönetemet fejezem ki a főiskola vezetőinek: dr. Hauser Zoltán rektor úrnak, dr. Kiss Tóth Lajos, dr. Mátyás Ferenc, dr. Kaló Ferenc rektorhelyettes uraknak, továbbá dr. Orbán Sándor kari főigazgató úrnak, dr. Andrikovics Sándor tanszékvezető egyetemi tanár úrnak, dr. Kiss Ottó főiskolai tanár úrnak, dr. Varga János főiskolai docens úrnak, akik 13 évvel nyugdíjazásom után is törődtek e rendezvény gondolatának a megvalósításával, és anyagilag is támogatták. Hálás köszönetet mondok volt tanszéki munkatársaimnak: Dulainé Murányi Juditnak, Sárkányné Kiss Ildikónak, Nagy Beátának, és a tanszék többi dolgozójának is, akik sokat fáradoztak azért, hogy ez a 75. születésnapi megemlékezés, e bensőséges ünneplés, az ezzel kapcsolatos kiállítás létre jöhessen, és az életrajzi könyvem megjelenhessen.

Szeretettel köszönöm kedves feleségem sokoldalú tevékenységét, aki gondoskodott a fényképek kiválogatásáról, a tablók elkészítéséről, irataim összegyűjtéséről, rendezéséről, és közreműködött a tanszéki dolgozókkal való kapcsolattartásban.

Köszönöm a szép, megtisztelő, kedves közös emlékeket idéző beszédeket, amelyek itt elhangzottak és emlékeztettek a közösen átélt eseményekre, történésekre.

Köszönöm az ajándékokat és a virágokat. Köszönetet mondok mindazoknak, akiknek bármilyen része van e számomra igen megható összejövetel megszervezésében.

Köszönöm mindazoknak, akik jelenlétükkel megtiszteltek, és itt vannak, ezen a kedves ünnepségen.

Köszönöm a családomnak, feleségemnek, lányomnak, és vőmnek, három unokámnak: Istvánnak, Zoltánnak, és Szabolcsnak, hogy itt vannak velem, s még együtt örülhetünk egymásnak.

Végül köszönöm a sorsnak, hogy megélhettem 75. születésnapomat, amely nem adatik meg mindenkinek.

A kedves jelenlévőknek kívánok jó egészséget, sok sikert, örömet, boldogságot és hosszú, sikerekben gazdag életutat.

Vajon Imre                                              

Azóta újabb 10 év telt el, következik a 85. születésnapja. Ebből az alkalomból az összes tanítvány és munkatárs nevében szeretettel köszöntöm, és kívánok Neki sok jó egészséget és sok boldogságot szerettei körében.

Dr. habil. Kiss Ottó István, PhD.

Irodalom

Kiss O. 2014: Köszöntés - Jubilation. Dr. Vajon Imre 85 éves. - e-Acta Naturalia Pannonica 7: 181-188.